KOMMENTÁR | Egy barátommal Budapestről utaztunk, amikor úgy döntöttünk, hogy felfedezzük a földi digitális rádiózás varázsát, és így elkezdtünk csatornákat váltogatni. Később egy rádiónál maradtunk, amely éppen egy interaktív műsort sugárzott hallgatókkal. Jelen volt egy műsorvezető és a betelefonálók. A műsorvezető többnyire csak “hümmögött”, helyeslően nevetett a Brüsszel elleni éles szavakra, és örült az Orbán-dicséretnek. Szabad, spontán és kiegyensúlyozott. Elmondta, kinek fog telefonálni, hogy meghallgassa az ő véleményét is. Én is hívtam (háromszor), de senki sem vette fel. Szerettem volna megkérdezni az információk forrását, kik azok az emberek, akik tanítanak az igazságról. Ez egy feltuningolt szlovák Infovojna volt. Csak éppen a Paláver hallható rádióhullámokon, sugározzák televízióban, az interneten és egy félig állami médiából.
A Paláver egy “szabad” műsor, hatalmas eléréssel, amelyet sugároznak rádióban, közösségi médiában és a HírTV-ben is (hírtelevízió, mint nálunk a TA3).
Minden hallgató itt szívesen látott, és szabadon szidhatja az Európai Uniót, miközben szabadon dicsérheti Oroszországot és Orbánt is.
A világpolitikát a műsorban “elemző” betelefonálók néha magát a műsorvezetőt is megdicsérik. Azt mondják, hogy “jó(!)”, és a betelefonálót örömmel tölti el, hogy “a szavak bajnoka”, ahogy a műsor promójában nevezték, több helyen is feltűnik a magyar éterben. Ezért a kedves hallgató jogosan aggódik az időbeosztása miatt. A telefonálók hétköznapi emberek, a hangjuk alapján többnyire idősebbek, akik életük tapasztalatai és a megszerzett élettudás alapján nem riadnak vissza a káromkodástól sem. Főként az Európai Uniót, Oroszországot, Ukrajnát, a Hamászt, Bident, Izraelt és a halálbüntetés visszaállítását tárgyalták. Tartalmas témák önjelölt szakértőknek, akik életük tapasztalataiból tanulva paraszti ésszel megáldottak. A műsor a szavazás eredményének kiértékelésével kezdődött. A kérdés az volt, hogy az Európai Uniónak előnyös lenne-e Ukrajna csatlakozása az EU-hoz. A szavazás eredménye: Igen: 3%, Nem: 97%. Meglepő. A műsorban megtudhatjuk, hogy Ukrajna már az USA-é, az unió előírja az uborka görbületét, és a disznóknak a disznóólban játékokkal kell rendelkezniük, hogy ne unatkozzanak. A betelefonáló Ukrajnát sivatagba vinné, nevet az állami korrupción, és gúnyolódik az oligarchákon. A tisztességes és nemzeti érzésű magyar állampolgár, aki Orbán uralma alatt él, és akinek az államát a Mészáros család birtokolja, Ukrajna problémáit sorolja. Szerinte az ukrán kormánynak agyvérzése van, degenerált, debil, és benne vannak a mocskos, korrupt idióták. A műsorvezető nevet, a betelefonáló pedig egy lélegzetvételnyire hozzáteszi, hogy amit mondott, az a baloldali magyar kormányra is vonatkozik. De a jobboldali kormányra természetesen nem. Ezt hangsúlyozta. A betelefonáló még azt is javasolja, hogy “Viktor Orbán úr”, “a miniszterelnök úr” legyen megválasztva az Európai Bizottság főtanácsadójának, amely figyelné, mit csinál a magyar kormány, és követné annak lépéseit. A műsorvezető egyetért. Hiszen ez egy szabad rádió, ahol szabadon lehet sározni az Európai Uniót, és szabadon lehet dicsérni a magyar kormányt és Orbánt. A betelefonáló a magyar fejlődésre is rámutat, hogy annak ellenére, hogy problémák vannak, az ország előrelépett.
Hol tart ma valójában Magyarország: Magyarországon jól megy az Orbán körüli embereknek. A médiát ellopták, egyetlen civil szervezethez tartozik, néhány kivételével, amelyeket ellenségesnek tartanak. A cégeket barátokra és ellenségekre osztják fel annak alapján, hogy melyikük hirdet melyik médiában. A nagy szerkesztőségek “önként” eladták a részesedésüket az állami szervezetnek, és az összes médium egyetlen fedél alatt egyesült. Létrejött egy “szuperredakció”, egy univerzális hírgyár, amelyet aztán egyes kiadókhoz osztanak ki. Nagyokhoz, közepesekhez, kicsikhez, sőt a “vidéken” is. Az összes médiumnak, amely egyesülő jogi személyhez tartozik, az összes tartalmát ellenőrzik. (Elképzelés: a szervezet körülbelül 500 médiumot tömörít, ez egy média kolosszus) Mindenféle tartalmat gyártanak, multimédiát minden formában, és befolyásolókat alkalmaznak az egész országban. (Arról, hogyan zajlott pontosan a médiák ellopása Magyarországon, majd máskor, talán az érintettek vallomásaival…)
A városok, néhány nagyobb kivételével, katasztrofális állapotban vannak, a panelházak felújítatlanok, a középületek elavultak, az üzletek úgy néznek ki, mint a 80-as években. A városok fakók és szürkék. Az embereket megijeszti a 27%-os ÁFA, a bürokrácia, az állami megfigyelés, az állami drezúra, a forint értéke pedig a Trabantból lehullott bakelit darabjához hasonlítható. Újabb autót csak ritkán látni, Magyarországon pedig gyakran találkozhatunk régi Skodával, Wartburggal, Suzuki Swifttel vagy Trabanttal. A határmenti városokban modernebb autókat látni a szlovákoknak köszönhetően, akik ezekkel közlekednek. Salgótarjánt már gyerekként látogattam. Ez egy nagy, modern, színes város volt, tele élettel és modern üzletekkel. Ma ennek a járási székhelynek egyetlen vonzereje a McDonald’s. A városban semmi sem változott. Csak annyi, hogy az évek során tízezernél több ember költözött el. Salgótarjánnak 30 ezer lakosa van, de a látvány alapján egy átlagos szlovák falunak felel meg. Régebben Zólyommal kellett volna összehasonlítani, ma Losonccal. Messze, de nagyon messze elmarad még Fülektől is, amelynek 9 000 lakosa van. Nemrég még egy tisztességes éttermet sem találtak, és a harmincezres városban még ma sincs működő szálloda.
Salgótarján nem az egyetlen példa Magyarország stagnálására. Ezért csodálkozom a szlovákokon, akik azt állítják, hogy “jó” Magyarországon. Tévedés, (talán) régen jó volt. És amikor Andrej Danko (kapitány úr) Magyarországot olcsó országként emlegette, elfelejtette hozzátenni, hogy ott olcsónak tűnt, mert az erős eurónkat váltottuk be! Sajnos senki sem emlékeztette erre az élet iskoláján végzett szlovák tudósokat.
Orbán médiáinak az a célja, hogy fenntartsák az emberekben azt a véleményt, hogy a kormány politikája jó, és az ország halad előre. Egyáltalán nem látják, hogy az ország állapota három évtized alatt jelentősen romlott, és fennáll a veszélye, hogy a büszke nagy országból csak egy torzó marad. Ma a legtöbb ember Orbán irányítása alatt csak tengődik, és az egyetlen szórakozási forrás a televízió és talán a helyi kocsma. A lecsúszottak nem tudnak utazni és összehasonlítani az uniós országokat (persze Oroszországba nem mennének), ezért hisznek ezeknek a zagyvaságoknak. A szavazók hisznek abban, hogy a gonosz az Európai Unióból származik, az ellenségek Soros, a liberálisok és az LGBTI közösség. A valódi problémákra való reflektálásról elfeledkeztek. Bonyolult és nehéz figyelni a központi költségvetést, az adópolitikát, a törvényeket, és kiszámítani az állam szolgáltatásainak árát. Könnyebb Sorosról beszélni és liberálisokat szidni. Ott nincsenek számok, és nem is kell ezekhez a “témákhoz” semmit megtanulni.
Amíg a magyarok állama rohad alóluk, ők betelefonálnak egy szenilis öreghez a műsorba, és szidják, milyen rossz az Unió. Számukra nem motivációs országok azok, amelyekben nem uralkodtak a kommunisták, és mégis több sávos utak, átlag feletti iskolák, high-tech kórházak, saját lakások és háromezres átlagbérek vannak, hanem Oroszország. Az állami platform szabad teret ad bárkinek, hogy szidja az EU-t, és lehetőséget ad arra, hogy egy abszolút ostoba, akit akár a középiskolából is kirúgtak, élő adásban oktassa a tudóst arról, hogy milyen buta. (Egy ilyen platformot szívesen látnának a mi állampolgáraink is, akik a “média szabadságáért” kiáltanak. Így hatékonyan degradálják a lakosságot.)
A Paláverba betelefonáló emberek ma a magyarországi többségi lakosság típusát képviselik. Őket a lezüllesztett oktatási rendszer és a manipulált média formálta. Az eredmény: engedelmes, kreativitástól mentes adófizetők, akik információs szempontból teljesen megsemmisültek.
Ezek az emberek, akik többségükben az egészséges észjáráshoz való kötődésüket hangoztatják, az állami propaganda hatása alatt döntenek arról, milyen élet és sors vár az ország növekvő ifjúságára.
Kár érte, pedig jó ország volt, tele bölcs, művelt és vendégszerető emberekkel. Még újságíróként észrevettem, hogy a magyarországi események három-hat év késéssel érkeznek meg Szlovákiába.
Készüljetek fel, amíg még van idő. A szabadság közeleg.
Ez a cikk a szlovák blogomon jelent meg, és számítógépes fordítással készült. Ha tetszett a cikk, IBAN-on keresztül bármilyen összeggel támogathatsz:
IBAN: SK31 0900 0000 0052 1319 4120 (Štefan Bodor - Granfox)
Facebook: @stevobodor
Linktr: https://linktr.ee/stevobodor
Comments